Mit csinál a kedves divatimádó turista, ha elered az eső, vagy nagyon hideg van Londonban? Lelkiismeretesen végigjárja az összes nagyáruházat, hogy részletesen megszemlélhesse a kínálatot. Itt nem tilos tapogatni, emelgetni, valamiért nem követik szúrós tekintetek az ember minden mozdulatát. Kicsit azért reménykedtem, hogy a high fashion ruhák biztos csak a név miatt olyan drágák...de nem. Az anyagokon finomak és puhák, az eldolgozások gyönyörűek, a cipők pedig pillekönnyűek.

A Harrods szerintem inkább turista látványosság, belül pedig még a legelvetemültebb shoppingőrült is elveszik a termek labirintusában. Karácsonyi témájuk az Óz, amit nem csak a dekoráción, a zenén és a kirakatokon keresztül élvezhetünk. Ugyanis ha figyelmesen sétálgatunk a sárgaköves úton a cipőosztályon, rábukkanhatunk Dorothy piros varázscipellőinek újragondolásaira a nagy tervezők jóvoltából. A Selfridges és a Harvey Nichols képei kissé összemosódnak a fejemben, de a fantasztikus kirakatokat az utóbbinak köszönhetjük. A nagy kedvenc számomra egyértelműen a sohóbeli Liberty. A faszerkezetes épület belseje olyan mint egy meseváros. A polcokon és az asztalokon úgy sorakoznak a táskák vagy a sapkák, mintha egy cukorkaboltba csöppentünk volna. A csokiktól a fehérneműkön át a méterárúig minden annyira gusztusosan van tálalva, hogy még az átlagosnál is nehezebb ellenállni a kísértésnek. Hatalmas befőttesüvegekből kikandikáló tűpárnák és tollak, minden mi szem-szájnak ingere. Csak egyetlen negatívumot sikerült találnunk nagy bolyongásunk közepette, mégpedig a hatalmas és kikerülhetetlen tömeget. Szerencsére a favorizált Libertyt ez kevésbé sújtotta, mint társát, a Harrodsot.