A modell furcsa combjain kívül minden tetszik Francesco Scognamiglio kampányában. A ruhák, a betűtípus, a színek, leginkább pedig a képek mellett megjelenő illusztrációk. Rajzos, fotós rajzos montázsok, melyek az egyszerű, már unalomig ismert pótokat kiemelik a tömegből. A párok együtt is nagyon jók, de a bal oldali alkotások magukban is megállnák a helyüket. Sőt, talán az eredeti megfelelő nélkül még izgalmasabbak lennének, bár a miből mi lett metódus is érdekes. Lényeg a lényeg, tőlem kap egy hatalmas love-ot. Annak ellenére is, hogy számomra van egy halovány Stella McCartney utóérzése mint a kollekciónak, mint a kampánynak.
Tommy Hilfiger ezúttal tökéletesen bemutatta, hogy hogyan lehet a laza, casual divatot átemelni a luxus világába. A textíliákon látszott, hogy elképesztő körültekintéssel választották ki, hogy a legszebb vásznakból, bőrből, selyemből és gyapjúból készüljenek el az öltözékek. A vonalvezetés viszonylag minimalista maradt, hogy jobban hangsúlyba kerüljenek az anyagok. A sötét színek (grafitszürke, mohazöld, acélkék) domináltak néhány világosabb szürke és khaki darabbal kombinálva. Összegezve: egy nagyon hordható, de mégis elegáns kollekció született, amelynek egyes darabjait (nadrágkosztüm, kabátok) még évek múlva is hordani lehet.
Tetszik. Főleg a kiegészítők: kalapok, napszemüvegek és csizmák is elférnének a gardróbomban a kollekcióból.
Itthon fizikai képtelenség télen maxi ruhában járni, kivéve, ha otthon leliftezel a mélygarázsodba beszállsz az autódba elmész a munkahelyedre ahol beállsz a mélygarázsba és felliftezel az irodádba. Valljuk be, hogy kevesen járnak el így nap, mint nap. Ettől függetlenül nagyon tetszik a Rodarte lányok, Laura és Kate víziója, miszerint jövő télen tegyük félre a nadrágot és hívjuk elő a bennünk élő nőies, elegáns istennőt és járjunk kizárólag ruhában. Ha pedig hallgatunk rájuk és ruhát választunk, akkor ne féljünk a lágy esésű, nemes anyagokat csizmával párosítani. Én sosem szerettem a selyemruhákat télen felvenni, mert úgy éreztem magam, ha csizmával viseltem, mint egy óvodás. De a Rodarte most meggyőzött. Nem is tellett sok időbe, hiszen a bemutató nézése során már pár perc alatt elvarázsolt a világ amit teremtettek.
Ami elsőre megfogott hogy a lágy esésű anyagokat geometrikus formákkal törik meg. Talán ez a kontraszt az, ami másodpercek töredéke alatt behúz ebbe a mesés világba, amit Kate és Laura elmondása szerint Terrence Malick 1978-as Mennyei napok című filme inspirált.
Nagyon tetszettek még a sminkek és a hajak. Ez a rúzs szín tökéletes. Már látom, hogy most ilyen után fogok kajtatni egy jó ideig, de legalább tudom, hogy a MAC-ben kell keresnem, hiszen a bemutatóért ők feleltek.
Ha a többi ruhára is kiváncsiak vagytok, akkor nézztek meg a Japán ELLE videóját a bemutatóról:
Diane von Fürstenberg bemutatóján állandóan azt éreztem, hogy KELL, KELL, KELL. De nem úgy, nem azzal a vágyakozással, ahogy egy Armani Privé, Atelier Versace vagy Alexander McQueen ruhára vágyik az ember, ez inkább a 'tökéletes lenne ez a fekete blúz a holnapi meetingre/az a kék kabát biztosan feltűnést keltene a metrón/megnézném, hogy a bézs ruha sápaszt-e' kíváncsiság.
Tökéletesen viselhető darabokat, geometrikus mintákat, gyönyörű, élénk színeket, és viszonylag kevés átlapolós ruhát láthattunk a kifutón (meg persze Srej Zsófit)- a külföldi divatblogok azt találgatják, hogy ez az új lendület talán Yvan Mispelaere-nek köszönhető?
