Az 1936-ban, Algériában született ikon ma ünnepelné 75. születésnapját, így ma több bejegyzésben is foglalkozunk az ő nevét viselő divatházzal és kozmetikai márkával.

Kép forrása

Őszintén megmondom, soha nem viseltettem sem túl nagy elvárásokkal, sem csodálattal az ex Posh Spice iránt. Victoria Beckham számomra mindig is a buta műanyag focistafeleség volt, aki a tengernyi pénzéből szépen fel tud öltözni. Semmi lazaság, soha egy mosoly, az igazi karót nyelt nőci kategória aki még szülni is csak divatból szül.  Aztán a kirakatbabából valahogy tervező és üzletasszony lett, és én még mindig csak félve, kissé hitetlenkedve figyeltem ténykedéseit. Mostanra azonban és is rábólintanék a szép, nőies és csodásan szabott ruháira, számomra bizonyított. Vagy azt, hogy tényleg tehetséges tervező, vagy azt, hogy fantasztikus csapatot állított maga mögé. Bár ez a végeredmény tekintetében majdnem mindegy is. Remek ízléssel választott anyagok és színek, nem csak a ruhák, hanem a táskák között is. Nem megismételhetetlen ugyan, de elegáns, finom minimalista darabokkal gazdagította a 2012-es téli kollekciót.

Nektek hogy tetszik?

Mindig ámulattal csüngök Jak & Jil, Garance Dore vagy a The Sartorialist fotóin, szívesen nézegetem az olyan blogokat, ahol a delikvensek önmagukról és a szemnek kívánatos outfitjeikről töltögetnek fel képeket. Szeretem az olyan apró részleteket, mint a kockás zokni rikító sárga giga magas sarkúval párosítva, vagy mint a rengeteg minta egy halomba pakolva. Nem arról szól ez, hogy valaki valóban ilyesmit venne fel Budapest, vagy akár London utcáira, szerintem sokkal inkább szolgálhatnak inspirációként. Ha már  valaki aznap reggel az este látott fotó miatt vesz fel fehér helyett piros zoknit, vagy jobb kedve lesz, megérte az egész.  Desszert a szemnek, amit nem kell soha véresen komolyan venni.

Hihetetlen jó érzés egy nemzetközi divatblog hasábjairól leszedni egy magyar fotós képeit. Tombor Zoli munkáival ez sokszor megtörténik. A Sexy al Sole divatanyag az igazi felhőtlen nyári hangulatot hozza el, gyönyörű fényekkel, színekkel és remek stylinggal. Úgy, hogy hétfőn indulok végre-végre nyaralni, nagyon megfogott ez a divatanyag. Talán azért mert az első képen látható fürdőruhába teljesen beleszerettem, és a forma 1-es időtöltésem mellett már csak 2,5 napom maradt beszerezni egy ehhez hasonlót nyaralás előtt.

A képen látható fürdőruhákat a Miu Miu, Boss Orange, Etam, Laura Biagiotti, Calzedonia és az Yves Saint Laurent márkáktól válogatta a stylist.

Magas sarkú cipőt venni nem különösebben nagy feladat. Annál nehezebb azonban olyat találni, ami nem csak 5 percig kényelmes és nem töri véresre az ember lábát néhány órás viselés után sem. A legenda szerint a drága, designer cipők olyanok, mintha viselőjük felhőkön járna, a puha, olasz bőr pedig még csak egy karcolást sem ejt a lábon. A divatrajongók álma kiemelni egy csodás párt a finom selyempapír közül, amit majd büszkén lehet viselni akár a munkahelyen, akár egy különleges eseményen.

    Ezt a legendát kell sajnos kissé eloszlatnom, elmesélni, hogy mit is tapasztaltam a több száz fontos cipellők próbálgatása közben. A Harrod’s leárazásán ugyanis a viszonylag elérhető kategóriába csúsznak le a Prada, Lanvin vagy Jimmy Choo cipők, komoly döntési helyzetbe kényszerítve ezzel az ember lányát. És most jöjjön a kiábrándító, vagy megnyugtató igazság: semmi nem igaz a puha felhőkből, a párnákból meg az olasz alapanyagcsodáról. Bár a design nyilván sokkal hívogatóbb, ám a sarok ugyan úgy lehet túl magas, a szokásos helyeken pedig már az első pillanatban lehet érezni a jövőbeli vízhólyagokat. Bizonyos darabok rettenetesen instabilak, mint például Nicholas Kirkwood, vagy Louboutin csodái, valamelyikben pedig már felállni sem kényelmes. Nyilvánvalóan nem az összes, és nem mindenkinek ugyan ez a tapasztalata, de az én pici és érzékeny lábam ezt tapasztalta.