Mint azt már sokan tudjátok zsűri tagja voltam Haberland Attila és Anh Tuan mellett a Metropol által szervezett Karl Lagerfeld stílusverseny magyarországi döntőjének. A kampány itthoni szervezője Borókai Fanni kijutott a nagy napra, ahol a győztes Lagerfelddel közösen szerkesztette az újság egyik lapszámát.

Fannit megkértük meséljen nektek az élményeiről és szívesen állt a rendelkezésünkre:

Hihetetlen de igaz. Személyesen találkoztam a Császárral. Így magabiztosan kijelenthetem, hogy a világ legnagyobb ingyenes napilapja megépítette számomra a 4-es metrót… Pont egy hete kaptam az e-mailt, hogy a Metro International biztosítja számomra a lehetőséget, hogy kint legyek Párizsban, amíg Karl Lagerfeld vendég szerkeszt.

Jól álltak fölöttünk a csillagok vagy a másik 18 ország marketing csapata felett rosszul, de a magyar kampány lett a legjobb a globális versenyben. Ez akkora örömmel töltött el, hogy ha csak a kampánystatisztikákat kapom becsomagolva, akkor is eufórikus állapotban töltöm az elmúlt hetet. De ennél tisztább volt az ég, és bár igyekeztem nem beleélni magam (najó nem nagyon), fejben végig pörgettem az összes létező variációt, hogy milyen lesz majd a NAGY nap.

Egy stílusikonnal találkozni nem stresszmentes. Szerencsére nem volt rajtam akkora nyomás, mint a nemzetközi győztesen, a mexikói lányon, akinek - Karl szerint -190 ember között volt a legjobb LOOK BOOK-ja. Így döntöttem a biztos fekete zakó - fehér ing kombináció mellett, és a biztos siker egyik titkaként: hajat is mostam. Reggel természetesen a rosszullét kerülgetett az izgalomtól, amit csak a globális főszerkesztő tudott túltenni- joggal. Ezzel szembesülve higgadtam le, és igyekeztem lelazulni.

Lagerfeld érkezését 2 TV stáb és közel 20 újságíró fogadta, akik a főszerkesztő irodájában egy kerekasztalnál kérdezgették a Fendi, a Chloé, a Chanel és a nemrég indult KARL divatmárka atyját. Az interjúk alatt, a nyitott ajtóban próbáltam magamat ajtófélfának álcázni, amit nem nevezhetnék teljes kudarcnak, mert csak negyedóra múlva zártak ki. Ez a 15 perc, pedig elég is volt ahhoz, hogy megértsem Lagerfeld joggal vált ekkora ikonná. A tehetség és a tapasztalat az ő szintjén bőven elég is lehetne. De azt, hogy valakit ennyien csodáljanak, ahhoz tudni kell embernek is maradni. Olyannak, aki képes közvetlenül viselkedni számára idegen emberekkel, úgy mintha régóta kapcsolatban lenne velük, vagy úgy nevetni és nevettetni, mintha egy baráti összejövetelen lenne. Nincs se alá, se fölé rendeltség, csak partneri viszony. Lagerfeld belesimult a francia Metro újság szerkesztőségébe. Kommentálta a híreket, rajzokat (sketch) készített hozzájuk, kiült az egyterű szerkesztőségbe és asztali géptől asztali géphez ült, hogy koordinálja a nem mindennapi munkát. Közvetlen volt, barátságos és úgy tűnt mintha számára is nagy élményt jelentene az új feladat, nem csak a lap készítőinek. Mindenki tette a dolgát, készült a lap feszültség és dermedt csend nélkül. Minden úgy történt, ahogy azt a kampány elején megálmodták a menedzserek. Lagerfeld türelemmel és profizmussal dolgozott a szerkesztőségben is. A munka végén megköszönte a közreműködést a szerkesztőknek, kezet fogott velük, a vezetőséggel puszilkodott is.

Hihetetlen mázlim volt, mert addig ácsorogtam a fotóalbumával „csizmáskandúr nézéssel”, amíg a menedzsere észrevett, jelezte a Lagerfeldnek és távozóban dedikálta nekem. Úgyhogy erre mondják, hogy jó helyen jó időben. Utólag elárulta a főszerkesztő, hogy számára volt a legnagyobb meglepetés, hogy ennyire könnyű volt együtt dolgozni Vele, hiszen pontosan az ekkora népszerűségnek örvendő sztároknak vagy felmentése „jófejkedésből”. De nála nem volt rá szükség. A párizsi Metrózásom véget ért. Nagy megtiszteltetés volt, képviselni Magyarországot a nemzetközi vezetőség és a párizsi szerkesztőség előtt. Jó érzés, hogy mindenki egyforma esélyékkel indul a globális versenyeken, hiszen bárki más itt lehetett volna a mexikói lány helyett, vagy bármelyik projekt menedzser helyettem. De szerencsére csak ránk fognak emlékezni a Metroországok között. „Good looking Mexico! Great job Hungary!”.

Irigykedve nézzük a képet és köszönjük a posztot :)