Farkas Attila már régóta olvas minket, viszont egy pár héttel ezelőtti cikkünk -és az azt követő kommentlavina- arra ösztönözte, hogy megossza velünk a gondolatait a divatról és a férfiak szerepéről benne.

Olvassátok és mondjátok el a véleményeteket a kommentekben!

DIVAT, mint divatbetegség (korszakokon át)

„A divat az egyetlen gerjesztett járvány, ami bizonyítja, hogy a kereskedők gerjeszthetnek járványt.”

George Bernard Shaw 1995. április 2-án

David Beckham első Premiere League-es szereplése- úgy kezdődött, mint bármely másik nap, senki sem számított a katasztrófára. Mindenki közösen dolgozott a világ békéje és egysége érdekében. Senki se gondolta ekkor, hogy néhány óra múlva megkezdődik a civilizáció összeomlása.
Egy ismeretlen betegség- később metroszexuálisként vonult be, a betegségek nagykönyvébe - tört ki, és olyan hihetetlen sebességgel terjedt el, olyan végzetes kimenetelű volt, hogy mire a kormányok és a tudósok rádöbbentek, mi is történik, a népesség fele megfertőződött. A járvány végigsöpört az egész világon, és mindenütt megtizedelte a lakosságot, néhány nappal a járvány kitörése után a világ lakosságának 85 százaléka fertőzött lett. Nem maradt senki, aki kideríthette volna, mi okozta a járványt. STOP!- kezdjük az elején, mi alapján jutottunk el idáig.

Az emberiség kezdete, a kor majma. „… mintegy 4200 évvel ezelőtt is nagy divat volt a bőrnadrág - derült ki egy régészeti tanulmányból, amely a svájci Schnidejoch-gleccser olvadásakor felszínre került ősi lábszárvédőket vizsgálta…”- reggeltől estig vadászott, élt 20 évet, foglalhatnánk össze, de már itt is a rangot, a csoportban való helyét jelölte, aki különböző csontokkal, bőrdarabokkal ékesítette magát. Már most kiderült a „divatmajom” fogalmának eredete, egészen az emberiség hajnaláig nyúlik vissza, de évszázadokon át megőrzi azt.

Az ókor férfija (egyiptomi, görög, római) gyapjú-, pamut-, és selyemszövetekből készült színes ruhákat hordott. Vonzódásuk az ékszerekért, aranyból készült remek művekért, hihetetlenül súlyos orvosi eset volt, már akkor is. A gyöngy, smaragd, szintén kifejezte a felső osztály tagja, a középosztály maradjon, a borostyán-, az üveg és korallékszereknél. A férfiak a nők mellett gondosan ápolták arcukat és hajukat. Parókát hordtak és teljes testfestés is mindennapos volt.

A sötét középkorban, a társadalmi különbségek csak a ruhák anyagában voltak érezhetőek, sajnálatosan a pestis, a kolera mellett, a divat továbbra is pusztít, terjed, egyre csak terjed. A kor mételye, piperkőc köntösébe bújva rejtőzik arra várva, hogy kit is fertőzhet meg. A keresztes háborúk befolyása a divaton is érezhető volt, így a felsőbb rétegekben sikknek számított keletről behozott új anyagokat és ékszereket viselni.
A XII-XIII. században megjelentek az első szabóságok is. A lovagkor beköszöntével a ruhadivat újra egyszerűsödésen ment át, így földig érő lett és eltakarta mindazt, amit a betegség eltakarhat. Kedvelt anyagok voltak a vászon, a pamut, a posztó és selyem.

A XIV. században napvilágot látott az a jelenség, amit ma divatnak nevezünk, már itt nevén nevezték, a betegséget. A két nem ruházata, ekkor különül el. A késő középkorban a divatnak és ruházkodásnak már nem csak társadalmi jelentősége volt, hanem a hiúságot is jelképezte. A XV. században jelent meg először a férfidivatban a fekete szín mely igen feltűnő volt a többi színhez képest. Az olasz divat már a reneszánsz kezdődő jeleit mutatja. A kétszínű harisnya tündöklésének kora, nincs rá gyógymód. A gazdagság az anyaghasználatban is megmutatkozott, bársonyt és brokátot használtak szőrmével és selyemmel bélelve. A XVI. században, a harisnya betegséget sikeresen leküzdve újabb kórokozók tűnnek fel, a térdharisnya és a térdnadrág szedi újabb és újabb áldozatait.

A XVII. században francia ország lett a világ vezető nagyhatalma, a spanyol(nátha) hatás is igen erőteljesen befolyásolta, a betegség terjedését. A szalagokkal díszített színes harisnya ellen magas sarkú cipővel próbáltak védekezni. Franciaországban elkészültek az első divatlapok ezek voltak az „ősELLE” nyitószámai az éppen aktuális betegségekről, a divatról.

A betegség áldozatai ebben a korban a kifinomult ízlést és a kultúrát jelentették. A XIX. században Anglia is megfertőződik, átszállingózik Francia honból. A fodrok, drága anyagokat kiirtják, helyüket az egyszerű vonalak, anyagok és színek támadják meg. Hosszú nadrág és csizma, gyapjúzeke és rövid mellény kombinációval védekeznek, de a divat mindenkit megfertőz.

A századforduló környékén divatba jöttek a színek, így az égszínkék és a rózsaszín is. A XIX. század végén az emberek gazdagságukat ruházatukon kívánták megjeleníteni. Ebből következően a betegség elleni harc, a kúrák egyre anyagigényesebb és pompásabb lettek. Amelia Bloomer, volt az első nő, akit megfertőzött, a férfinadrág.

A XX. században vált a divat olyan befolyásúvá, hogy senki nem vonhatta ki magát alóla. Itt már szinte 10 éveként, jelenik meg egy újabb vírus törzsek, Coco vírus, Dior baktérium….Galliano retrovírus, minden nap egy újabb kórokozó, aki ellen lehetetlen védekezni.

A farmer az 50-es években kezdte meg mai napig fertőző kapcsolatát, az emberiséggel, -eredetileg az aranyásók, védekeztek, a kór ellen. A 60-as, 70-es években a divat megfiatalodott. A kór fiatalos tömegjelenséggé vált. Meghatározó volt az ultrarövid és a futurisztikus, a műszőrme, a napszemüveg, és az átlátszó anyagok. Új szintetikus anyagokból készítettek ruhákat.
A 60-as évek közepétől megjelentek a hippik, akik a betegségnek próbáltak ellenállni virágmintás, bő ruháikkal. A 70-es évek rengeteg stílust magába foglalt. A 80-as évek, visszatér a szigorú vonalakhoz, az új stílus egyszerre sportos és elegáns. Ekkor jelentek meg a hatalmas, bő pulóverek Megjelenik a punk stílus is, ami kihangsúlyozta a szexualitást, a fekete bőr a tépett póló, a színes felállított haj, ami a Westwood vírus terjedéséhez kötődik. A 90-es években szereplő formák már mind felfedezhetők voltak a régebbi korok fertőzöttségében, valamilyen formában. A ruhadarabokat az emberek szabadon kombinálták egyéniségüknek megfelelően.
A kifutók világában megjelentek a szinte hordhatatlan ruhák, amelyek célja a provokáció, az újítás és a mindenáron tovább fertőzés volt.

Senki sem tudja, ki lesz a következő áldozat, de várjuk szeretettel!