A Chanel divatház nem éppen bevállalós és vad megoldásairól híres, most mégis olyat mutatott, amire én már réges rég óta vágytam. Kihozta divatbemutatóját a zárt térből a szabadba, olyan atmoszférát teremtve ezzel, ami még a legrosszabbul sikerült ruhát is tündöklővé teheti. Velence szárazföldi részén, Velence Lidón került sor az eseményre, ahol a 350 meghívott vendég stílusosan napágyakból szemlélhette az eseményeket. Gyönyörűen megvilágított stégen masíroztak fel-alá a vöröshajú szolid démonlányok és elegáns velencei gondolások. Coco Chanel kedvenc nyári üdülőhelye, a híres cölöpökre épült város adta az ihletet a kollekcióhoz, amit Karl mester ügyesen vagyített a Chanel ház hagyományos anyagaival és vonalaival. Bohém és klasszikus körök követték egymást, a felvezetőben pedig a régi velencei idők hangulatát idéző kalapokat és ruhákat láthattak a nézők Chanel fordításban. A szemmaszk újragondolva, napszemüvegként pálcával jelent meg, még több pikantériát adva ennek a sornak. Vélaszerű matrózlányok, igazi matrózfiúkkal lépkedtek az osztályképfotózások emlékére, legalábbis én erre asszociáltam. A kosztümöket én már nagyon régen unom, sosem tetszettek, bár ebben a megvilágításban és környezetben még ezek is elfogadhatóbbá válnak. Na de hogy a férfiakról se feledkezzünk meg, ők is számos gyönyörű darab közül válogathatnak. Lehetnek gondolások, elegáns úriemberek fehér öltönyben vagy reneszánsz olasz banditák is, ki-ki választhat kedve szerint. Azonban akárki akármit is választ(ana), minden ruhában megtaláljuk az olasz inspirációt, csipetnyi francia ízléssel megfűszerezve.