Megint egy délután, amikor ki kell kisérnem a nagymamámat a közeli piacra. Papucsot szeretne magának. Remek! – gondoltam magamban. Aztán sétálgattam a mosóporok és kínai kozmetikumok között, és a dekor művirágok után megláttam Őt. Szerelem volt első látásra, pont ilyen kell nekem! Közeledtem a próbababához és a szimpátia egyre csak mélyült. Közben azon gondolkoztam, hogy kerülhet egy ilyen kincs erre a piacra. Kijött a néni a pultjából és megkérdezte: - Aranyoskám, tetszik neked? Én egy másodperc alatt végigvizslattam a stand amúgy igencsak gyér kínálatát és csak annyit tudtam kinyögni: - Hát ez meg magának honnan van? És akkor jött a gyönyörű  darab  története, hogy a nagynéném unokahugának a barátjának a postása volt kint Olaszorságban és a lányának vette, de rá kicsi lett és idehozta, hogy adjam el. A lényeg amit leszűrtem belőle, hogy csak egy van és hogy rá kicsi volt. Elkezdtem erősen izgulni, vajon rám jön? Felpróbáltam. Tökéletes. Megnéztem a cetlit. 5990 Ft. MENNYI? Uramatyám, ez kell nekem! De hát, külön matek, meg a csekkek, meg a múlt héten vettem egy cipőt, és különben is, ezt a ruhát csak alkalomra lehet felvenni. Aztán kiléptem a próbafülkéből és mintha ezek a gondolatok egy csapásra elillantak volna. A néni megkérdezte: - No aranyoskám, elviszed? Én meg szinte felháborodva mondtam, hogy természetesen! Miután megvettem valami meleg érzés fogott el, az enyém, mintha én vadásztam volna! Köszönetet mondtam annak a  postásnak, és a lányának is, hogy egy kicsit meghízott, nem tudott érdekelni sem a külön matek, sem a csekkek!

Ugye Ti is ebben a betegségben szenvedtek?